Tessék pihentetni

 "Tessék pihentetni!" A "Mari néni, tessék pihentetni!" az egyik legelavultabb, legkárosabb, leginkább félreértett tanács a különféle mozgásszervi panaszok – sérülések, ficamok, zúzódások, törések, izomhúzódások, "beálló" nyak/derék – esetén. A mozgás teljes kiiktatása ugyanis számos súlyos problémát okoz:

1, Mozgás nélkül nincs jó minőségű gyógyulás. A regeneráció egyik legfőbb szereplője ugyanis a véráram. A vér szállítja a sérülés helyére mindazokat az immunsejteket, amelyek a gyógyuláshoz elengedhetetlenek. Az új, ép szövet kialakulását lehetővé tevő növekedési hormonok egy része szintén a vérárammal érkezik a helyszínre, más részük pedig a célzott terhelés hatására termelődik lokálisan. Mozgás hiányában a vérkeringés renyhe, tehát az immunsejtek odaáramlása is korlátozott, illetve növekedési hormonok sem érkeznek/termelődnek kellő mennyiségben, így a gyógyulás elhúzódik és nem megfelelő minőségű. Utóbbi azt jelenti, hogy a "gyógyult" szövet nem lesz kellően teherbíró, és ennek akár egy életen át ihatod a levét.

2, Mozgás hiányában minden szövet – csontok, inak, szalagok, izom stb. - sorvadni kezd. Az izmok például napi 1-1,5%-ot veszítenek az erejükből, tehát 1 hónap alatt 30-45%-kal csökkenhet az izomerő (az izomerő nem csak az izomtömeg függvénye, az idegrendszer irányítási képessége – azaz a neuromuszkuláris kontroll – ugyanilyen fontos tényező. Mind az izomtömeg, mint az izmok irányításának képessége drasztikusan és rendkívül gyorsan csökken mozgás hiányában, e kettő együttesen teszi ki a 30-45%-os izomerő vesztést). Ráadásul az erő kb. 2–3× gyorsabban tűnik el, mint ahogy visszaszerezhető. Gyors fejszámolás: egy törés 6 hetes pihentetése a 6 héten felül plusz 12-18 héttel vet vissza. Ha egyáltalán valaha is rendeződik a teljes pihentetéssel okozott kár, lásd a következő pontot!

3. A pihentetés ideje alatt a sérült izom/végtag munkája kiesik, így a szervezet másik izom/végtag túldolgoztatásával kompenzál, és ez két komoly veszélyt is hordoz magában:

A. a túldolgoztatott izom/végtag túlterhelődhet és szintén sérülhet 

B. az idegrendszer egész egyszerűen "átszokik" az új, kompenzációs mozgásmintára (pl. a gyógyulás után is fennmarad a sántítás), és később már csak hosszú-hosszú, célzott rehabilitációval lehet visszaszoktatni az egyént az optimális testhasználatra.Mozogni tehát kell. Szinte bármilyen problémáról legyen is szó, már a sérülést követő 3. napon meg kell kezdeni az állapotnak megfelelő (rehabilitációs) mozgást, értelemszerűen vigyázva arra, hogy a gyakorlatok úgy segítsék a regenerálódást, hogy a gyógyulófélben lévő szövet ne sérüljön. Épp ezért elengedhetetlen, hogy komolyabb sérülések esetén rehabilitációs szakember (gyógytornász/mozgásterapeua/rehabilitációs tréner) állítsa össze és felügyelje a mozgásprogramot. Még akkor is, ha az orvosi rendelőből esetleg nem küldtek tovább rehabilitációra. A "Tessék pihentetni" tehát nem azt jelenti, hogy lefekszünk és megadjuk magunkat a sorsnak, hanem azt, hogy úgy terheljük a testünket és magát a sérült szövetet, hogy az a jó minőségű gyógyulást szolgálja.

A Te címed

Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Sed ut perspiciatis unde omnis iste natus error sit voluptatem accusantium doloremque laudantium totam rem aperiam eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo nemo enim ipsam voluptatem.